Már régen terveztem vizsgázni magyarból, augusztus vége óta. De ritkán van vizsga, és az első dátum (októberben) nem volt jó nekem.
Végre, tegnap, december 6-án, vizsgáztam magyarból, C1 szinten.
Különös nap volt!
Készülés
Hogy készültem rá? Hát, őszintén szólva, egy picit lustálkodtam, késlekedtem: nem közvetlenül készültem a vizsgára, hanem több tévésorozatot néztem, több emberrel találkoztam, és elkezdtem tanítani a programozást egy ismerősnek. Viszont, ez az egész magyarul volt, úgyhogy sokkal többet használtam a magyart, mint a szokásos!
Végre, október végén (amikor már úgy tűnt nekem, hogy kevés az idő), elkezdtem készülni a vizsgára helyesebben szólva. Megcsináltam az első próbavizsgámat, és elkezdtem írni magyarul (már régóta tudok írni, de majdnem soha nem írok)… és aztán még több próbavizsgát tettem! Ötöt összesen. Az első kettő regényemet olvastam magyarul, mert ha írnom kell, akkor biztos, hogy jó ötlet olvasni is!
Vezetek egy naplót a nyelvtanulásról. Kiszámítottam, hogy összesen már 1438 órát gyakoroltam a magyart. Bele van számítva a magyar órák, a magyar nyelvű találkozások, a tévénézés, az olvasás… minden. S a 99 napban a vizsga előtt, 273 órát gyakoroltam magyarul. Más szavakkal: többet használtam a magyart három hónap alatt, mint egy egész évben! Ez a vizsga, jó volt a motivációra!
Az írásbeli vizsga
Hogy ment a vizsga?
Reggel volt az írásbeli vizsga: az olvasott szöveg megértése (45 perces) és az írás (75 perces, 200-200 szót kell írni), sorban, szünet nélkül.
A szöveg megértése "szokásos" volt. Úgy értem, hogy olyan volt mint, amit már csináltam minta tesztben, se könnyebb, se nehezebb. A formátum, viszont, egy picit más és, nyilván, sokféle formátumban lehet ez az olvasási vizsga. Az első feladatban, interjú volt: kérdések és válaszok voltak, de külön-külön, úgyhogy ki kellett találni, hogy melyik-melyik. Ki kellett tölteni egy táblázatot, a helyes válasszal, betűformában (az interjú, a Szent Jakab-útról szólt). A másik feladatban, volt egy szöveg, tíz kérdés, és kellett válaszolni minden kérdést egy pár szóval (ez a szöveg, a munkahely átalakításról szólt).
Az írás, jó meglepetés volt. A felkészülés során, az írás volt a legnehezebb, és ezt gyakoroltam a legtöbbet. De, ott akkor, ha volt is időm befejezni a feladatokat, viszont nem volt elég időm, hogy újraolvassam. A igazi vizsgán, viszont, jobban ment! Befejeztem korábban mint szoktam, úgyhogy volt tíz percem, hogy újraolvassam. Ebben a gyakorlatban, szabad használni a szótárt. Amikor még készültem a vizsgára, akkor új szavakat kerestem. De a vizsgán majdnem csak ismerős szavakat kerestem, hogy biztos legyek, hogy helyesen írtam őket. Mind a kettő feladat inspiráló: az elsőben, a szépségideálról kellett írni (ő milyen ma? hogy változott? mi a média a hatása?); a másodikban, az olvasásról kellett írnunk (ma hogy olvasunk? hogy változott? mi lesz a jövőben?) Sokat kritizálom a médiát, és a technológia és az olvasás érdekelnek engem, úgyhogy elég mondanivalóm volt bőven… Remélem, hogy nem írtam túl sokat se.
Az írásban, elég konzervatív voltam: próbáltam olyan mondatokat írni, amit talán egyszerűk, de valószínűleg helyesek. Amikor készültem a vizsgára, más volt a helyzet, mert akkor új dolgot kellett próbálnom, hogy tanuljak a hibáimból. Szóval, szerintem jól ment, de ki tudja pontosan? Várni kell az eredményre!
Csak ketten vizsgáztunk magyarból, ezen a szinten (több ember volt a szobában, de ők angolból vizsgáztak).
Szünetek
Délután volt a szóbeli vizsga: 12:15 a hallott szöveg értése; 14:40 a beszédkészség. Kb. egy órát kellett várnom, úgyhogy, mentem vásárolni egy szendvicset! Az úton, észrevettem, hogy a egyik srác ő is a vizsgán volt, akkor beszélgettem vele ebédidőben, aztán visszamentünk az iskolába.
A szóbeli vizsga után, kellett várni egy jó órát. Akkor beszéltem egy pár sráccal. Mind a kettő magyarból vizsgázott, A2 szinten. Az egyik indonéz volt, és nagyon jól beszélt! Nagyon jól ismeri a szlenget, pár szót tanultam tőle (pl. a "piál"-t!). A másik, mexikói volt. Érdekes volt külföldiekkel beszélni magyarul. Sokat beszélgettünk, aztán mentek vizsgázni. Azután, még beszéltem egy picit egy pár magyarral, ők is vártak egy vizsgára.
Úgyhogy, az egész napot magyarul beszéltem, ami mindig jó érzés!
A szóbeli vizsga
Ahogy mondtam, először a hallott szöveg értése volt. Az első feladat elég jól ment, nem volt könnyű (már volt sokkal könnyebb is a próbavizsgán), de valószínűleg elég pontot szereztem belőle. Viszont, a második feladat, nagyon nehéz volt. Volt egy olyan rész a hangfelvételben, ahol semmit nem értettem! Úgyhogy sajnálom, mert a beszédértés általában könnyen ment. A második vizsgázónak is nehéznek tűnt ez a második rész, viszont ő tök jól beszél magyarul! És a vizsgáztatónak is túl nehéznek tűnt, viszont a magyar az anyanyelve! De, hát, ilyen a vizsga (és a doboz bonbon), soha nem tudhatod, mit veszel ki belőle.
Nagyon vártam a beszédkészség vizsgát. Szívesen beszélek magyarul, de kíváncsi voltam rá, hogy mi lesz a vizsgán. 23 téma lehet, amiből kettő lesz a vizsgán. Pl. a globalizáció (az uniformizálódás, a nemzeti sajátosságok megőrzése…) vagy az aktuális etikai kérdések (állatkísérletek, nukleáris kísérletek).
Egy kis bemutatkozás után (amiből nem kapunk pontot), a párbeszéd ideje volt. A 8. téma volt (egy szerencsés szám a kínaiaknál!), azaz a "Lakás/lakóhely". Készültem erre a témára egy picit, úgyhogy ez nem volt rossz téma nekem, de a kedvencem se. De mindegy: amikor kell, kell! Könnyen ment a párbeszéd szerintem. A partnerem, egy kínai hölgy volt, aki tök jól beszélt, sokat mondott a témáról, de kérdeztem tőlem is egy pár kérdést is, hogy beszélhessek én is. Jól ment… de sajnálom egy picit, mert volt amikor próbáltam mesélni valamit, amiről még nem jól tudok beszélni. Inkább, okosabb lett volna csak olyat mondani, amiről már sokszor beszéltem, hogy hibátlanul beszéljek.
Aztán, jött a monológ ideje. Megmutattak egy képet, igazából egy kollázst, amiben négy kép volt: egy idős néni; valami kéz/kar fogás körben; egy törött ablak és egy betörő; két ember egy asztalnál, és pénz az asztal alatt. A felirat és téma: a közélet.
Rögtön szenvedélyesen beszéltem a témáról. A nyugdíjasokról, az öreg emberekről, a nyugdíjról és a pénzhiányról… Azt, hogy hiány a pénz a kórházaknak… De beszéltem egy picit túl gyorsan: úgy értem a dolgot, hogy biztos, hogy sokat hibáztam! Aztán, észrevettem, hogy pénz is van a negyedik képen, úgyhogy könnyű volt az átmenet: nincs elég pénz a nyugdíjasoknak, a korrupció miatt… De akkor… már vége! Rohant az idő! Sajnálom, mert lassabban kellett volna kezdenem, hogy megtervezzem azt, amit akartam mondani. Csigavér! Tök jók voltak a képek: az első az idősekről szólt, a második az együttműködésről, a harmadik a biztonságról, a negyedik a korrupcióról… egy majdnem teljes kép a közéletről, ugye? Ezt kellett volna mondani. Jó, hogy lelkesen beszéltem, folyamatosan, de biztos, hogy pontokat veszítettem a sok hiba miatt.
Aztán a partnerem adta elő az ő monológját. Elfelejtettem, hogy fogalmazta meg, de szép volt. Az együttélésről volt szó. Tök jól beszélt, tényleg.
Vége?
Nos… Izgalmas nap volt! Most várni kell az eredményt; egy hónapot kell várnunk. Azt hiszem, hogy sikerült, és meg fogok kapni kb. 65%-ot a pontokból (60% kell összesen, és legalább 40% minden részből), ami persze nem sok lenne, de megfelelő. Lesz, ami lesz!… Mindenesetre, újra szeretnék vizsgázni ebből, de csak amikor hibátlanul beszélek magyarul, hogy legyen 100% a pontokból – kihívásként.
Addig… Olvasni fogok, sokat. Mert ez nem a tanulás vége, hanem egy új kezdet: most majdnem bármit tudok csinálni magyarul, de MINDENT akarok érteni, és HIBATLANUL kifejezni magam, mint egy magyar. Akkor hajrá!
u.i.: köszönöm szépen a peter27-nek és hcs23-nek a Lang-8 honlapon, és még Láng Attilának, Kolosz Juditnek és sok mindenkinek, aki javította a szövegeimet a Facebook "Learn Hungarian – Tanuljunk magyarul" csoportban. És még Ibolyának! És még Dórának! (Faszom, ez már úgy hangzik mint egy Oscar díj megható beszéd!) Még nem tudom, sikerült-e a vizsga, de legalábbis sokat tanultam a javításotokból, ami a lényeg! 😃