Az a szép a globalizációban, hogy sokféle ételt meg lehet kóstolni.
Például, francia módon lehet reggelizni.
Egy csokis párna és croissant után szép az élet!
Az "À table" pékség nagyon jó.
De kiderült, hogy a "Három tarka macska" (az Oktogonnál) is nagyon jó!
Tényleg jó minőségű: arany színű a péksütemény, ropogós, és ízlik, mint Franciaországban.
(Ez talán még jobb, mint az általános, mert egy csomó pékség rossz Franciaországban; a tipikus hiba az, hogy túlsütik, és akkor sötétbarna, száraz lesz a péksüti.)
Vagy, olasz módon is lehet.
Nem rég tudtam meg, hogy a tipikus olasz reggeli az egy espresso, egy pohár tej, néhány olasz keksz, és kész!
A keksznek a márkája "Mulino Bianco".
Ezt a Barilla gyártja és Magyarországon az Auchanban kapható (abban a "Nemzetközi étel" soron.)
Lehet még természetesen magyar módon is reggelizni.
Szerintem ez lenne tipikus: kolbász, talán liba- vagy kacsamáj, kenyér, uborka, paradicsom és hagyma.
De nem vagyok teljesen biztos benne.
Egyébként, ezt jó sokáig ettem reggelire.
Finom!
De az a gond, hogy a kolbász jó zsíros!
Vagyis: zsír!...
De zsíros!
Persze, még van az angol reggeli is: tükörtojás, angol szalonna, bab és pirítós.
Szerintem a sós reggeli, sokkal jobb, mint az édes.
Mert több energiánk lesz belőle.
A legrosszabb, viszont, ez: gabonapehely tejjel (arról a nagy kartondobozokról gondolom, ahol gyerekeknek szól a marketing.) Kevés a tápanyag és éhes leszel pár óra múlva...
Ez igazi szar, de ezt reggeliztem jó sokáig gyerekoromban.
Biztos, hogy nem káros néha ezt reggelizni.
De véleményem szerint, napi reggeliként, ez rossz ötlet.
Még van a kása is.
De, nem, kösz!
:D (Nem szeretem).