Ha rögtön azt válaszoltad hogy "öt", nem gond. Igazan, tényleg öt érzék (és érzékszerv) van:
- A látás (a szem)
- A hallás (a fül)
- A szaglás (az orr)
- Az ízlelés (a nyelv)
- S a tapintás (a bőr)
Mivel itt, nyelvtanulásról van szó, nézzünk meg egy pár szót magyarul: aki nem lát, az vak; aki nem hall, az süket (és aki nem beszél, az néma). Viszont, aki nem érzi a szagokat, az ízeket vagy az érintést?… Hát, nem tudom, de nyugodtan válaszolj ha tudsz.
Szóval, öt érzékünk van. De létezik más is? Hát, igen! És nem valami médiumról van szó, hanem belső érzékről:
- Angolul "proprioception" a neve.
- Ezzel, érzékeljük hol van a testünk, milyen pozícióban és hol vannak a végtagjaink.
- Az éhség és a szomjúság
- Milyen jó érzés egyszerűen csak inni egy nagy pohár vizet, mikor majd' szomjan halunk!
- A fájdalom
- Anélkül, nem maradt volna fent sokáig a fajunk – a fájdalom visszajelzésként működik, megmondja hogy mi káros számunkra.
- Az időérzék
- Van amikor egy kellemes randin vagy… vagy amikor állsz a hivatalban! Másképp telik az idő, ugye?
- A hőérzékelés
- Vagy ahogy a Nelly nevű rapper mondta: "Kezd meleg lenni itt! ♪"
Amit tudunk a világról, csak az érzékeinken keresztül tudjuk megtapasztalni. Ha nincs érzékünk rá… akkor az körülbelül olyan mintha nem is létezett volna.
Így van a képzeletünkkel is: csak azt tudunk elképzelni, amire van érzékünk.
És a nyelv?
Úgy képzelem a nyelvhasználat, mint valami nyelv érzék is… És nyilván az egész magyar nyelv is így képzeli a dolgot, mert létezik a "nyelvérzék" szó. Más nyelven (legalábbis olyan nyelven, amin én beszélek), ilyen szó nincs. Inkább, "nyelvi adottság"-ról beszélnek, mintha ez valami ajándék lenne az istenektől: van aki megkapta ez az ajándékot, és van aki nem! Mint valami Mikulás-ügy ("rosszul viselkedtél egész évben, nem kapsz jó nyelv tehetséget!")
Ludwig Wittgenstein azt mondta, hogy:
A nyelvem határai a világom határait jelentik
Nem biztos, hogy teljesen egyetértek, de van benne valami. Például, egyszerűen, ha nem tudok beszélni minden érzékről magyarul, akkor nagyon korlátozott leszek. Jó kis gyakorlat gondolkodni: "Tudok-e beszélni a hőmérsékletről ezen a nyelven? Ízekről? Fájdalomról?" Amíg a választ "nem", addig még nem tanultunk meg alaposan ezt a nyelvet.
Tanulási stílusok?
Amikor az érzékekről van szó, akkor gyakran tanulási stílusról van szó. Ez egy szép kis ötlet: bizony, kell használni amit a legjobb működik nekünk személyesen… Bizony, vannak különbözők preferenciák… De ez a fogalom félrevezető is, szerintem. A legtöbb esetben, nem te választod meg, melyik érzékedet jó használni, hanem a tevékenységtől függ, hogy melyik kell. Például, aki főleg a látást megpróbálja használni, és nem koncentrál a hallásra és a tapintásra zene tanulásban… rosszul fog menni neki!
Lehet, hogy nyilvánvaló az egész, mégis sok a rémtörténet és időpazarlás a tanulásban. Például, Franciaországban, az angolt tíz éven keresztül csak szövegekből tanuljunk, szinte soha nem beszélünk, soha nem tanuljuk azt, hogy melyik hangok léteznek angolul, vagy hogy milyen más a ritmus és a hanglejtés… és aztán (TÍZ év után!), nagyon meglepődünk, hogy nem tudjuk beszélni az angolt. Alapvetően, egy nyelv csak hangok és szájmozgás: elsőként jól kell hallani és kiejteni. Az írással majd később lehet foglalkozni, hogy ne zavarjon minket (a látás gyorsabb mint a hallás, és a szöveg akadályoz abban, hogy jól figyeljünk a beszélt nyelvre).
Szóval, a megfelelő eszközt kell használnunk a munkához.
Élethosszig tartó tanulás.
A tapasztalom az, hogy szép dolog, ha egy érzék használata javul. Például, kamaszkoromban, amikor megvettem egy gitárt, nem hallottam helyesen semmit. Tényleg, nagyon rosszul ment: rosszul hallottam, rosszul énekeltem… Annyira bot fülem volt, hogy nem is fel tudtam hangolni a gitárt! De sok év után észre vettem hogy: "Végre! – elég jó lett a fülem!". Fel tudtam hangolni egy gitárt pusztán hallás után és elég sok bókot kaptam a hangomra vonatkozóan is. Miért? Hogy? Csak azért mert használtam, fejlesztettem a fülemet, a hallásomat. Itt a lényeg az érzékekkel (és sok minden képzéssel kapcsolatban):
Vagy használd, vagy elveszíted!
Nekem úgy tűnik, hogy egy jó élet, amit megéri élni, ez valami kiegyensúlyozott dolog. Szép sok mindent kipróbálni, tapasztalni – rövid az élet! Akkor érdekes és érdemes javítani minden érzéket is. Jó kis kaland lesz!