Hogy tanultam a magyart? A rövid történet!
A legtöbb itt élő külföldi egy szót sem beszél magyarul. Sajnálom, mert ez elég udvariatlan, és mert a magyar nyelv nagyon szép és érdekes. Mindenki azt mondja, hogy nagyon nehéz. Nem hiszem… Csak nagyon más. Szerencsére – vagy talán inkább, mert dolgoztam rajta! – elég jól beszélek magyarul (a C1 / haladó szinten). Úgyhogy, ma meg szeretném osztozni, hogy tanultam a magyart, és tippeket a nyelvtanuláshoz.
Totál szívás!…
Már Franciaországban elkezdtem tanulni a magyart. Tanítottam az angolt, már voltam Magyarországon egyszer, és az volt a terv, hogy visszamegyünk Budapestre pár hétre, bulizni. Elkezdtem tanulni kihívásként és hobbiként, és azért is, mert a jó tanárok folyamatosan tanulnak, és jó tanár akartam lenni!
Az elején, sok volt a motivációm. És egy idő után… már nem! Nehezebb volt, mint gondoltam. Volt egy kétnyelvű könyvem (az Assimil), ami nem rossz, de nem nagyon izgalmas. Párizsban volt egy magyar nyelvű klub és odamentem párszor. Nagyon keveset értettem, de elég befogadó volt a társaság.
Három hónap irreguláris tanulás után mentem Budapestre, ahogy terveztük. Már tudtam egy pár dolgot mondani… Legalábbis, azt hittem! De kiderült, hogy nagyon furcsa, rossz, vagy szokatlan volt a kiejtésem, úgyhogy nehéz volt kommunikálni. Egyébként, jó kis szünidő volt – jól szórakoztunk, és magyarul beszélni nehéz, de vicces volt. Viszont szembe kellett néznem a tényekkel: nem sikerült megtanulnom a magyart három hónap alatt! :)
Az egyetlen út a kurdarca az, ha feladjunk. Akkor úgy döntöttem, hogy vissza fogok menni Budapestre, és ott fogok lakni egy ideig. Addig, még soha nem laktam külföldön (viszont, nagyon akartam utazni), akkor jó ötletnek, kísérletnek, tűnt. A terv izginek, de aggasztónak is hangzott. Úgyhogy késlekedtem a repülőjegyet megvenni, és csak 2.5 hónapra utaztam, nem háromra, ahogy akartam. A kölcsönlakást amit béreltem Párizsban, tovább adtam egy barátomnak bérbe két és fél hónapra is, akkor volt ahová vissza menni az utazásom után, és elég pénzem hogy béreljek valamit Budapesten.
A magyar két hónap alatt
Végül, Budapestre érkeztem! Két hétig egy ifjúsági szállón laktam, amíg találok egy szobát, amit kibérelek. És aztán?!…
Két hónapot, csak magyarul éltem!
Úgy értem a dolgot, hogy egy egyszerű szabályom volt: "egy szó se franciául, se angolul!" (kivéve vasárnap este, Skype-on).
Nem volt ismerősöm a városban. Úgyhogy, ha akartam barátkozni, magyarul kellett volna beszélnem! És persze, nem akartam egyedül lenni. Ez az egész elég jól ment! CouchSurfing.org és ConversationExchange.com keresztül, új emberekkel találkoztam. Az elején, majdnem semmit nem tudtam, de volt kivel gyakorolni azt a keveset, amit tudtam!
Mit lehet mondani, amikor majdnem semmit nem tudsz? Jégtörőket. Azt tanultam, amit akartam, amit hasznosnak tartottam. Pl.: honnan jövök; miért vagyok itt Budapesten; mit szeretek csinálni; mit szeretNÉK csinálni. Az elején, ennyi! És bőven elég volt. Volt mivel foglalkozni nyelvi szempontból!
Folyamatosan találkoztam új emberekkel. Úgyhogy, ugyanazt a történeteket meséltem mindenkinek. Először, lassan, egyszerűen, és sok hibával. Aztán, kevesebb hibával. Azután, gyorsabban… bonyolultabb nyelvtannal… több részletekkel…
Az egyik ismerősöm révén, találtam egy jó magyartanárt. Sokat beszéltünk vele, és majdnem semmit nem mondtunk angolul. Jó a megérzése és nagyon gyakran kitalálta, mit akartam mondani, amikor hiányzott a szókincsem! Soha nem csináltam házit, mert inkább használtam azt, amit tanultam, az új barátaimmal. Még volt egy másik magyar tanárom, akivel a nyelvtanra koncentráltunk.
Egy jó nyelvtan könyvem is volt, ami ugyanolyan unalmas volt, mint hasznos! Elolvastam a két hónap alatt, mert fontosnak tartottam a nagyon más nyelvtant. Még volt egy igeragozás könyvem (táblázatokkal), mert a tanárom azt mondta, hogy a ragozás, különösön az igeragozás, a legnehezebb magyarul.
Ezenkívül, SMS-t írtam, üzenetet is a CouchSurfing-on, és még olvastam ezt az Assimil könyvet.
Mind a kettő magyar tanárom, azt mondták: "Olyan vagy, mint egy szivacs!" [viszont, nem emlékszem ha így fogalmazták] Jó érzés volt, ezt hallani! Viszont, mi történt? Nem éreztem magamat sikeresnek, az előző utamon.
Ez nagyon egyszerű: amit tanultam, használtam: készültem a gyakorlásra, és aztán megtanultam a gyakorlásból! Amikor beszéltünk a nyelvtanról nyelvtanórán, semmi nem volt teljesen új, a nyelvtan könyv miatt, az Assimil könyv miatt, és megint a sok gyakorlás miatt. A nyelvtannal foglalkozás hasznosnak bizonyult, mert úgy jobban értettem, hogy működik a nyelv, és miért mondják másként más-más kontextusban.
Még volt egy pár barátnőm, ami természetesen nem zavart a tanulásban!
Kettő hónap alatt, elég jól tudtam beszélni, hogy megrendeljek italokat vagy ételt, hogy barátkozzak, hogy törjem a jeget. Csak magyarul beszéltem. Ez olyan volt mintha újra gyerek lennék: csak néhány témakörről tudtam beszélni, de folyékonyan, magabiztosan vagy játékosan; mindenki nagyon kedves volt velem! Ez az idő, az életem legboldogabb időszakai közé tartozik!
"Csak így tovább!"
Ez a kellemes tartózkodás után, visszamentem Párizsba. Olyan jól ment ez az utazás, hogy úgy döntöttem, készen állok a világutazásra. Eladtam a bútoromat, visszaadtam a lakásomat, és terveztem egy egyéves utazást a világ körül. Első megálló: Budapest! Hogy ne felejtem el, amit tanultam! Utazgattam Magyarországon: Szögedre, Pécsre. Couchsurf-öltem az egészet. Mindenki tök barátságos volt!
Aztán, repültem Új-Zélandra, majd Ausztráliába. Aztán Argentínába, majd Kolumbiába. Majd aztán az USA-ba és Kanadába. Majd Oroszországba, de megálltam Franciaországban egy rövid időre a vízum miatt, és Magyarországban megint a nyelv gyakorolásért. Az volt a terv, hogy gyakoroljak vagy tanuljak egy nyelvet minden kontinensről, hogy ez a világutazás nem csak kellemes legyen, hanem hasznos is. És úgy terveztem, hogy éljek egy évig csak nyárban :) De ez az egész, már más történet!
Amikor egy új emberrel beszéltem, gyakran azt mondták hogy, "Le a kalappal! Csak így tovább!" Úgyhogy, törekedtem többet tanulni a magyart!
A következő három évben, sokszor voltam Magyarországon, általában egy és három hónap között. Úgyhogy, amit tanultam, soha nem felejtettem el. Volt amikor egy picit lassabb voltam, de már világos lett, hogy a magyar nyelv itt létezik, önmagában, abban az agyamban – hogy ez a nyelv, bizonyos mértékig, az enyém is!
Viszont, lassan javultam. "Ki mint vet úgy arat", és igen, arattam, amit vetettem… Amikor többet gyakoroltam, akkor persze könnyebben ment! Végül, beköltöztem ide. De, akkor, volt olyan év, amikor magyarul majdnem semmit nem csináltam, mert hiányzott az időm.
Az éveken át, egyre több szókincset tanultam. De volt olyan időszak is, amikor észrevettem azt, hogy olyan keveset csináltam, hogy nem szívesen beszéltem magyarul mint régen, és hogy néha nehéz volt kommunikálni olyan témáról, ami régen könnyű volt!
Végül is, kiszámítottam (az én nyelvnaplómnak köszönhetően), hogy már több mint egy ezer órát gyakoroltam a magyart, úgyhogy kíváncsi lettem, hogy melyik nyelvi szinten állok. És úgy döntöttem, hogy vizsgázni fogok.
Magyar vizsga, a C1 szinten
Már írtam a vizsgáról itt
Általában, nem nagyon szeretek vizsgázni, de úgy döntöttem, hogy vizsgázni fogok magyarból, és így több lett a motivációm. Más szóval: hogy sikerült-e ez a vizsga nem is olyan fontos, mert évek óta nem gyakoroltam olyan sokat a magyart, mint erre a vizsgára! A felkészülés és a gyakorlás a lényeg, ugye?
Mert nyelvet tanulni, nem is olyan bonyolult. De idő kell, motiváció… és főleg jól szervezni, mert anélkül nem lesz se elég időnk, se (egy idő után) motivációnk!
Következtetések
Pár tipp…
Általános tippek:
- Nem kell a célországban élni. A motiváció a legfontosabb. Az angolt otthon tanultam, és C2+ szinten beszélem.
- Légy türelmes! Koncentrálj a gyakorlásra, ne az eredményre! Ha eleget gyakorolsz, lesz eredményed.
- Gyakran egy picit, sokkal jobb mint néha sokat! Így sokkal könnyebb emlékezni és eredményt látni, ami motiváló.
- Használj egy szerkezetet. Milyent? Például egy jó nyelvtankönyvet, amiben minden, amit tudni kell, megtalálsz. Ez olyan hasznos, mint egy térkép az erdő közepén.
A beszédről:
- Minél többet vársz, annál jobban félsz beszélni… És annál rosszabb lesz a kiejtésed, mert a visszajelzés elengedhetetlen, és ezt a visszajelzést a kommunikáció közben kaphatjuk meg. Más szóval: nem kell tökéletesnek lenni, hogy kezdjünk beszélni; fordítva van, a gyakorlásból sokkal jobban tanulhatunk, mint az elméletből (ezért nem sikerült nyelvet tanulni az iskolában).
- A fonetikával kellene foglalkozni. Milyen a hanglejtés a célnyelvben? És a ritmus? Van-e hangsúly, hol? Milyen új hangokat kellene tanulnom? A Wikipédia egy jó kiindulási pont.
Egyedül, nem tudsz egy új nyelvet tanulni! Tudsz készülni rá, persze, de az igazi tanulás akkor fog történni csak, amikor végre beszélsz. Akkor, beszélj! Természetesen, két találkozás között, gyümölcsöző lesz írni, olvasni (a nyelvet és a nyelvről), hallani a nyelvet (zenét, tévésorozatokat), és egyedül is gyakorolni (kiejteni, imitálni, gondolkodni). Nem az a legfontosabb, mennyit tudsz, hanem az a legfontosabb, hogy mennyire használold azt, amit tudsz. Ahogy mondják: "Use it or lose it!" (Használd, vagy veszítsd el!)
Köszönöm, hogy mindezt elolvastad, és sok sikert kívánok a nyelvtanulásban!
Ez a "rövid" verzió. Ez előtt, elkezdtem dolgozni egy másik részletesebb verzióra, ami még nem kész és már több mint kétezer szóból áll… talán majd bejezem!