Már mentem szörfözni néhányszor az életemben, és van benne valami csodálatos. Legyen az Marokkóban, Dél-Afrikában, Szenegálban, Új-Zélandon, Ausztráliában vagy az USAban, gyönyörű volt a látvány és izgalmas a testmozgás.
Elég nehéz az egész, de megéri. Meg kell ismerni az áramlatat: ha figyelünk, akkor lehet az óceánt "olvasni", és látható hogy merre megy az áramlat. Aztán, persze, még oda is kell érni, jó messzire, ahol a hullámok elég magasak. Ott jó szörfözni, ahol erősek a hullámok. Fárasztó az egész és, az elején, egy picit ijesztő is… de ezért jó sport! Meg kell tanulni irányítani a szörfdeszkát. Aztán, végre, meg lehet próbálni elkapni egy hullámot. Elég gyorsan kell evezni és nagyon fontos az időzítés. Összhangban kell valahogy lenni. Ha túl korán kezdünk evezni, akkor ez energiapazarlás; ha túl későn, akkor túl kevés a hajtóerő és nem fog menni, nem lehet meglovagolni a hullámot…
Ez olyan, mint valami tánc a óceánnal, ahol fontos az összhang. Folyamatosan figyelni kell, hogy milyenek a hullámok, honnan jönnek (melyik irányba mennek) és az időzítésre – s még, persze, a többi szörfösre. Izgi azért is, mert nem tudjuk pontosan hogy mi fog történni. És a sok inger miatt, ez a sok minden miatt, ami történik veled, lehet tapasztani valamiféle "flow"-élményt.
Végül, amikor jó a hullám, jó a sebességünk és ügyesek vagyunk, meg lehet állni a deszkán. És ekkor kezdődik a varázslat. Gyorsan megy; nem stabil az egész de elég stabil hogy ne essünk le; szép a látvány (a tengerpart, ahogy általában nem látjuk)… A természet visz minket, és ez valami gyönyörű érzés! (Más, mint valami géppel vagy ilyesmivel). Lehet iránytani a deszkát, de a kontroll soha nem teljes… S azt is tudjuk még, hogy rövid lesz az időnk: valamikor vagy el fogunk esni, vagy el fogjuk érni a strandot… S valószínű, azért, mert rövid az időnk – s a sok kísérlet után – sokkal könnyebb élvezni. A jelenben vagyunk, élünk teljesen, egy pillanatig.
S aztán, amikor leesünk vagy elérjük a strandot, akkor persze lehet újra kezdeni! A ciklus megismétlődik.
Néhány óra az óceánon, és utána jó éhes és fáradt leszel, de mosolygni fogsz, érezni fogod, hogy nehéz volt, néha veszélyes, de jó szórakozás! S van kedve újrakezdeni. Talán holnap?